AZ ÜNNEP FÉNYE


SZÉKÁCS ZOLTÁN –  Fény-játék,
NÉMETH ANDREA- Karácsony fénye
PÁZMÁNY ÁGNES – „A Titok Fénye közöttünk és bennünk van…”
ANGYAL JÚLIA – Ünnep
VÉGHSEŐ KLÁRA-  „Szent család”
JUHÁSZ M. MIKLÓS – CD borítók
VIZY LÁSZLÓ – Dévény fényei
KECSKEMÉTI KÁLMÁN-  Szigliget
TÓTH JÓZSEF FÜLES, SZAMOS IVÁN –  Magdi karácsonyfája
VÖRÖS VALÉRIA Gyertyafénynél
BEREGI EDINA Úton
KÁDÁR KATALIN Ünnep
ORIENT ENIKŐ Közelebb – közelebb
HAYDE TIBOR – Ünnep fénye
FÁBRY TÍMEA – Fény az éjszakában
SZÉL ÁGNES – „aranyszálon feszül…”
VIDA ZSUZSA-  Ünnep fénye I.
BORZA TERÉZ – Ünnepi Fények
FELSMANN TAMÁS – Natalis Domini (Adventus No. 331.)
RAINER PÉTER – Lajtorja-mandorla 2023
SZÉCHY BEÁTA-  Karácsony
SZABÓ ENDRE – Fény
DONÁTH LAJOS – Csipkebokor
SZAMOS MÁRTON – Fénygyümölcs
LÁNG MITICZKY KATALIN – és világosság jött a sötétségbe….
MACZKÓ ERZSÉBET – Fényspirál


    

 

     


hegyvidek_2023_22_12_14_closed 



Szamos Iván – Btlehem – Megtekinthető a XII. ker. Önkormányzat oldalában


Szamos Iván – Szín-vonal


Trianon, A sárkány csókja, Napkitörés és felfedezések egyenesen Pompeiiből. Színek és vonalak. Formák és rétegek. Ilyen alkotásokat – ahogy Feledy Balázs művészeti író fogalmazott – csak egy igazi anyagvarázsló képes életre hívni. A Galéria 12 Egyesület legújabb kiállításán az idén nyolcvanéves Szamos Iván művei mesélnek egy olyan kreativitásban és megújulásban gazdag életútról, ami hosszú évtizedek óta színesíti a magyar művészetet.”
Hegyvidék újságcikkből – Boussebaa Mimi

 

Aknay Tibor felvételei a megnyitóról

 

Varga László felvételei a megnyitóról

Árendás József felvétele a megnyitóról


 

 


  1. A sárkány csókja / 2. Horizontális rétegek 3. / Fosszilis kövek / 4. Szamóca bohóc

 

1. Tác-Gorsium / 2. Kerített terek / 3. Rétegek (Pompei) / 4. Lidércek (Szt. Iván éjjelen)

 

1. S szinó / 2. Rétegződések (Pompei) / 3. 4. 5. Ahol megállt az idő (79.08.24. Pompei)

  1. Falrészlet (Pompei) / 2. Madaras falrészlet (Pompei) / 3. 1920-2020 Trianon 100 / 4. Napkitörés

     

“Béke – Pax” – Ars Sacra közös kiállítás

   



Vén Zoltán – Jób lázadásaBorza Teréz – Békesség legyen veletek!
Széchy Beáta – Madaraim: (Békegalamb)
Bakos Tamás – Egy nyitott ajtó elég – A meghívó kép
Vizy László – ZELEMÉR középkori templom rom emléke –
Szamos Iván – Békevágy
Angyal Júlia – “Célunk a béke”
Véghseő Klára – Az én békém
Vida Zsuzsa – Béke I., Béke II.
Pázmány Ágnes – ” … bízzatok: én legyőztem a világot.”(János 16:33)
Orient Enikő – “PAX – feketedoboz”
Kádár Katalin – Béke 1. 2. 3.
Donáth Lajos – Madonna
Bakos Tamás – Fegyvert törj! 1., 2.
Holló Katalin – Csend
Makkai Márta – Házi áldás parafrázis
Láng Miticzky Katalin – …az én békességemet adom néktek…” János 14/27
Maczkó Erzsébet – Fehér galamb
Rainer Rainer – Szent József gyaluja
Pálos Anna – A béke angyala
Ruttka Andrea – NÉLKÜLÖZHETETLEN, 2022
Szél Ágnes –  Angyal


         

HEGY-VIDÉK Fotóművészeti kiállítás

 

hegyvidek_2023_15_09_05_closed (1)   Hegyvidék – újságcikk olvasható a 9. oldalon


Kiállító művészek:

Aknay Tibor – Ősz a Svábhegyen,Árendás József, – Nyár Normafa, – Tél Maros utca,   Eifert János – Tavaszi fények Gyimesben, – Ember és természet,   Hupján Attila – Meddőhányó, – hamispanó,  Kádár Katalin – Köd a Normafánál 1,2,3,4Kecskeméti Kálmán – Ablak a Tarcsay utcában, – Tavasz a hegyvidéken, – Ünnep a Márvány utcában,  Maczkó Erzsébet – Zugliget 2023Németh Andrea – Margaréta tér,  Nagy Albert – KarvalyPató Károly – Normafa,  Rainer Péter – Déli pályaudvar,  Simon Csilla – Ég-tájképSzamos Iván – Városmajori templomSzél Ágnes – Hegy-vidékTahin Gyula – Fa az Anna rétenTóth József Füles – Tersánszky Józsi Jenő szobra.  Zsila Sándor – Nyertesek, – Vesztesek.


Hegy-vidék

Hegyvidékinek lenni, ott élni, odaszületni vagy szerencsésebb esetben odakeveredni sajátos kiváltság.A budai hegyvidék egy olyan sajátos topográfiai szubkultúra, ami jelen esetben a fővároshoz kapcsolódik, amely alatt ott lüktet a “laposon” a város, ahová fertály óra alatt le lehet érni, de ahonnan feljutva az ember a természet közvetlen közelébe jut.
     Ilyen formában a hegy kissé vidék, ritkábban lakott, nagyobb levegőhöz jut az ember a szó közvetett és közvetlen értelmében is. S bár Petőfi emlékév van, aki mint tudjuk a síkterületet többre tartotta a zordon Kárpátoknál is, nekünk ide kötődő alkotóknak mégis több inspirációt nyújthat a domborzatával, múltjával ez a terület, amely bent is vana városban, meg nincs is.
     A város, mint valami burjánzó szövet, egyre többet és többet követel magának a természettől, így a hegyvidéktől is. Szűkülnek a parkok, szabad területek, a gyerekként titkos helyekként megélt üres telkek, barlangok, s elhagyott házak sincsenek nagyon, ahol megélhetnénk a Vakáció a halott utcában gyerekregény történeteit. Bár elég furán festenénk ősz hajjal bujkálva a házak között. Itt vannak a mi hegyeink, mondom a mi hegyeink, noha kényszerűségből már több évtizede a város lapos részén élek, de kikapcsolódni, még mindig idejárunk a családdal. Szóval itt vagyunk a hegyeink között, velük együtt fogyunk el kissé, de kitartunk, mert bízunk a természet visszahódító erejében. Mi azért járunk felfelé a hegyen, mert ott van, ha kell autóval, busszal, villamossal, fogaskerekűvel, gyermekvasúttal, libegővel, gyalog, sőt biciklivel is, bár a tavalyi feljutásomkor a Normafához igen csodálkoztam, hogy az amúgy szépségesen fejlesztett hegytetőn nincs oxigénsátor, szükségem lett volna rá. Csak visszautalva a síkvidékre, oda hogy mennénk el mondjuk libegővel.
     Ilyenkor, amikor feljutunk mindig ad valamit a természet, pazar kilátást, és ijedt elcsodálkozást, amikor a város feletti szürke masszát látjuk, vagy épp ködöt, hideggel zúzmarával, és annyira szívesen leírnám, hogy fehér teleket, de arról sajnos tett az emberiség, hogy havat csak szökő évente találjunk.
     Amikor anyukám gyerek volt a busz után kötötték a szánkót és úgy húzatták magukat, nekem még megadatott szánkóval lejutni az Orbán tértől az Apor Vilmos térig, mostanra a szabad helyek és Holle anyó hópihéi is elfogytak. Ami maradt a jó levegő, a vándorutak, a múlt századi villaépületek, még eredeti, beton és síküveg mentes állapotukban, egy-két kultikus hely, és az emlékeink. A fényképeinken tulajdonképpen emlékek jelennek meg, sajátos gondolataink, megérzéseink, innen, vagy innen ihletve. Mert a hegyekre valamiért fel akar jutni az ember. Lehet, hogy csak szétnézni, lehet, hogy megmászni, mint anno az Ördögormot, két fülesért cserébe. Most itt nem rád gondoltam Füles. Leülni egy padra a Normafánál és közben arra gondolni, itt futottam 40-50 éve tájékozódási futóversenyen, ami majdnem botrányba fulladt, mert elfordítottuk a táblákat, de ugyanitt szánkóztunk vagy itt volt az első randink is. Vagy itt voltunk majálisozni Csillebércen, ami akkor még gyerek bocsánat úttörőtábor volt. És a napi program kimerült a szöcskék, tücskök és egyéb rovarok begyűjtésében. Azért persze foci is volt, salakos pályákon, vagy réteken, teljesen mindegy volt, az eredmény az nem.
     Itt küzdöttünk egymással a mackós iskolások (hivatalosan 887-es számú Sziklai Sándor úttörőcsapat), Dianások, Márton-hegyi-ek, Csaba utcások. Akkoriban az utcán töltöttük minden időnket. Gyakorlatilag gyerekként nem nagyon emlékszem a lakás minden részletére, de a kertre, az épp idén kivágott hatalmas bükkfánk minden ágára igen. Itt köttetek az esküvőink vagy innen indultunk vonattal a Déli pályaudvar valamely vágányáról.
     Akkor még távlatokat szerettünk látni, nem egy kb. 7×17 cm-es készülék képernyőjét. Ha megnézik a képeket, megjegyzem itt is szerepel egy tizenhetes szám, pont ennyien állítanak ki, még fellelhetőek a hegy vagy annak részleteiben elmerülő gondolatok, olyan képi megfogalmazások, amit a hegyvidéki ember mindennap megél, de lehet, hogy még vagy már észre sem vesz. Ezek a fényképek nemcsak apró jelek, inkább figyelemfelkeltő információk, tessék felébredni, kimenni az utcára, felmenni a hegyre, felfedezni újra magunknak a hegyvidék még megmaradt vagy újjászületett szépségeit, saját emlékeinket újraélni, mert nincs annál jobb, mint azt érezni, jó korban vagyunk jó helyen vagy egy olcsó szóviccel élve legalább egy hegyen

Hupján Attila fotóművész  –  a MAOE fotóművészeti tagozat elnöke


 

 

                 

         

 

TEREMTÉSVÉDELEM – Újrahasznosítással

Kiállító művészek és képcímek

Borza Teréz – “Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak,
Bakos Tamás – Ablak a kertre I.,II.
Holló Katalin – Földsebzett ég
Tóth József Füles – Metamorfózis
Németh Andrea – Mindennapi kenyerem
Szamos Iván –  Múltidő, Szt. Iván éjjelén
Láng-Miticzky Katalin – Hajnal
Miroljuba Gendova – Újrahasznosítás
Vida Zsuzsa – Ma már csak emlék, Tiszta tekintet
Széchy Bea –  Hippocastanum (Gesztenyés)
Hayde Tibor Ervin – Atilla királyunk egyik fapalotája lámpakeretben
Maczkó Erzsébet – Éltető
Rainer Péter – Szigonykereszt
Kádár Katalin – Tavaszi zápor – szerű könnyek
Makkai Márta – Jelek
Makkai Kovács Beatrix – Csak egy rövid időre
Orient Enikő – Víz-tükör – (metamorfózis)
Véghseő Klára – Hagyaték
Angyal Júlia – Védelem
Harsay Ilona – Könyv & könyv IV.