Author Archives: Szamos Iván

FÁBRY TÍMEA – ÉLETVONAL

Fábry Tímea a Galéria 12 Egyesület alelnöke, grafikusművész,

Ajkán született, üvegtervező iparművész családban, Budapesten nőtt fel. A Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium könyvtervező szakán érettségizett, érettségi munkájával Lengyel Lajos-díjat nyert, könyvobjektjeit a Berlini Magyar Házban állították ki. Mesterdiplomáját 2000-ben szerezte a Magyar Iparművészeti Egyetem (MOME) grafika szakán, ötéves, osztatlan képzésben. Mesterei Baska József festőművész, Molnár Gyula tervezőgrafikus és Virágvölgyi Péter tipográfusok voltak. Diplomamunkáját, a Négy elem című mitológia illusztráció sorozatot a római Accademia di Belle Arti-n mutatta be, majd olasz állami ösztöndíjas a Római Magyar Akadémián. Rómából Athénba költözött, ahol tizenkét évet élt és dolgozott. Az Athéni Képzőművészeti Akadémián grafikát és festészetet tanult. Tervezőgrafikusként Athénben főként orvosi grafikával és illusztrációval foglalkozott, könyveket, szaklapokat tervezett, többek között a British Medical Journal (BMJ) görög és közel-keleti kiadását tervezte, nemzetközi szerkesztőségekben dolgozott. Emellett képgrafikusként is alkot, a rajzművészet területén. 2004-ben elnyerte illusztráció kategóriában a Comicart Greece első díját, illetve az EVGE Greek Graphical Prizes díjazottja volt. Rendszeres résztvevője nemzetközi kiállításoknak, önálló kiállítása volt Belgiumban és Görögországban, de kiállított a Thesszaloniki Biennálén, Egyiptomban a Gizai Nemzetközi Print Triennálén, Cipruson és Krétán is. 2003-ban Oslóban norvég állami ösztöndíjas. 2005-ben Belgiumban a Frans Masereel Center of Graphic Arts ösztöndíjasa. 2012-ben családjával hazaköltözött Magyarországra. Plakátjai 2017-ben a Békéscsabai Grafikai Biennálé zsűrizett anyagában, 2018-ban az Országos Grafikai Biennálén szerepeltek, 2021-ben a Budapesti Illusztrációs Biennálén állított ki. Főként grafikával foglalkozik, de továbbra sem idegenek tőle a könyvobjektek és a szobrászati munkák. 2020-ban Hullámzó emberiség című térinstallációjával a Velencei Képzőművészeti Biennálé pályázatának shortlist-jén szerepelt. 2021-ben a Budai Várban elkészítette első bronz köztéri alkotását, a Wallenberg-Nákó emlékművet. 2024-ben magánkiadású illusztrációs albumot jelentetett meg, Életvonal (La ligne de vie) címmel. Kutatási területe a kézi, vonalas rajz műfajának továbbélése digitális környezetben.
ÉLETVONAL című kiállításán a Galéria12-ben a könyv anyaga látható. Az album a születéstől a halálig az emberi élet fonalát járja végig, a vonal eszközrendszerével elmesélve. Hogyan lehet egyetlen vonallal kifejezni egy egész életet? Hogyan lehet történetet mesélni vonalas rajzokkal, képről-képre, az élet fonalát gombolyítva? Rajzain csak fekete vonallal dolgozik, mely tisztaságával számára több mindennél. Történeteket, érzeteket mesél, mozdulatokat, gondolatsorokat tesz egy síkra. Inspirációit a minket körülvevő mindennapi bonyolult világ adja, vizuális naplót vezet. Egy üres fehér papírra letéve a tollat, a vonal magától szalad, mozdul, megszólal. A formák természetes mozgását mindig meghagyja a képen, több vizuális megoldást kínálva a szemnek, az összkép a nézőben alakul ki. Munkáit soha nem rajzolja elő, több variációt meghagy. Az emberi reprezentáció, mint lábnyom és látlelet alakul képpé, a mozgás és az alkotó valóságának feltérképezése és az alkotás folyamatának valósága foglalkoztatja. Műveiben a hitelesség a legfontosabb alkotóelem.

http://www.fabrytimea.com/FLIP/mobile/index.html

http://Hegyvidék lapszámok 2025 

TAVASZVÁRÓ-HÚSVÉT

   

   

Berzy Katalin – Corpusz / Donáth Lajos – Emlékezés az elmúlt tizenöt évre / Felsmann Tamás – Hommage Michael Borremans No.47.  (Helyes döntések, enyhe módosítások és friss etimológia)

Kádár Katalin – A szivárvány / Németh Andrea – Virágos Húsvét 2025 / Székely Annamária – Kirakat-Tér III. Trieszt
 
Székács Zoltán – Ünnep előtt / Szél Ágnes – Fényen túli rend / Vizy László – Mogyoródi tavasz a Kálváriával

 

Angyal Júlia-Tavaszváró / Szamos Iván-Tavaszi kertkép (Boboli kert) / Vörös Valéria – Ébredés / Szabó Kinga-Cinkés tál

 

Aknay Tibor – (maros)Vásárhelyi vakablak / Fábry Tímea – A fény húrjai

 

Borza Teréz – Újjászületés

Kapolyi Márta – Kibontakozás – ” tél után tavasz” /  Vida Zsuzsa – Tavaszi határ

 

Rainer Péter – Feltámadunk! / Vörös Valéria – Ébredés / Bakos Tamás – Korai ébredés 

Maczkó Erzsébet – Fénykehely- Újjászületés / Véghseő Klára – Jó pásztor

https://hegyvidekujsag.hu/

 

KARÁCSONYI HANGULATOK

   

Kiállító Művészek:

Hayde Tibor- Szent titkok Benedek Katától  / Vén Zoltán  / Vida Zsuzsa – Olvadás / Borza Teréz – Hírvivő 

Lencsés Ida – Hópihék, Karácsonyi fények / Kovács Péter Balázs – Felhő I., II.

 

Angyal Júlia – Várakozás / Juhász Miklós – Zúzmara / Kapolyi Márta – Betlehem

Láng Miticzky Katalin – Csillagok útjain / Vida Zsuzsa – Olvadás / Széchy Bea – Candy 2

Vida Zsuzsa – Havas alkonyat / Székács Zoltán – Pompeii / Szabó Endre – Éjféli mise

Kádár Katalin – Fényt, meleget, szeretetet / Bakos Tamás – Üstökös és a szikla / Orient Enikő – Égbolt

 

Szamos Iván – Betlehemi királyok / Makkai Márta – Menyből az angyal / Kókay Krisztina – Csillagtérkép

Holló Katalin – Szárnyak / Németh Andrea – Szomorú december / Vörös Valéria – Tél 2019

Maczkó Erzsébet – Hit-Szeretet-Béke / Rainer Péter – Magyarok Istene / Kecskeméti Kálmán – Téli táj

ORIENT ENIKŐ –  MMA Életút-díj átadás ünnepség – fotó: MMA/Nyírő Simon

 

Pató Károly kiállítása a Barabás Villában

ÁRENDÁS JÓZSEF – Csak rajzok

Zákonyi Botond:
Italmérésben (Árendás József kiállításáról)
Jó kis kulturális italmérés van a Hajnóczy József utca 21 szám alatt. Nem szokványos kocsma a Galéria 12, kávézó és borbár, ha kicsit flancolni akarunk. Nekem inkább megteszi az italmérés, az egyszerű, de kényelmes ülőhelyek, a világosság, a remek borkínálat, a falnivaló házi sonkák, hurkák, kolbászok, különleges sajtok, a felszolgálás közvetlensége, a vendéghez igazodó nyitva- tartás. Hasonlóban üldögéltem sok évvel ezelőtt a Montmartre egyik mellékutcájában, kissé távol a Festők terétől, ahol mit szépítsük, rengeteg a gagyi a sok látnivaló mellett. A hangulat, a kínálat, a környezet, a vendégsereg élvezetes. Nem tudom volt-e köztük festő, szobrász grafikus, fotós, de a bárpulton frissen sütött croissant és sajtok sorakoztak, az elfogadható árú (Domaine Gayda: Freestyle Rouge) száraz vörösbor, képek a falon, meg dugók elképzelhetetlen mennyiségben, különféle üvegekben. Csak úgy. Akárcsak az itteni italmérésben.
Jó betérni a Hajnóczyba,- ahogy az idejárók, éjszakázó fiatalok, filmesek, borbarátok mondják,- ráadásul még ki is lehet ülni. Ami csoda a Városmajorral szembeni túlzsúfolt utcában. Nagy ötlet volt annak idején engedélyt adni ennek az italmérésnek, amely megnyitása óta számtalan kiállításnak adott helyt sokunk épülésére. A mostani Árendás József ritkán látott grafikáit mutatja be. Esemény a javából még az ismerősöknek is, hiszen a film és színház plakátjai révén (díjait, számos kiállítását, majd lentebb olvashatják) nemzetközi hírnevet szerző művész beenged az egy utcával odébb levő galériás lakásába, ahol ebédfőzés előtt majd sziesztázás után rajzolgat. A maga örömére, amiből nem hiányzik az irónia, a meghökkentés, a fanyarság, az életigénylés, az átvitt jelentés. Könnyű a keze kora ellenére, vagy épp azért, mert megengedheti magának. Öntörvényű művészember, aki elnézőn vagy kritikusan, kívülről vagy felülről nézi a világot, hogy aztán a rá jellemző fanyarsággal megfogalmazza mindazt, ami csak az ő sajátja.
Mostanában gyakran találkozunk, a nőkről már kevesebbet, de az élet apró örömeiről jólesőn beszélgetünk. Szeret jókat enni és inni.
Ki nem?- kérdezhetnénk. Nyilván majd mindenki, de kevesen vannak, akik a főzésben, étkezésben, italkóstolásban ennyi örömöt lelnének. Hedonista, ízekben, hozzáillő kortyokban utazik, majd az ebéd utáni szendergés végeztével, séta után a látottakat papírra veti. Amelyektől időnként dobunk egy hátast. Mert lehet sok mindent, sokfélét gondolni a világról, de úgy megfogalmazni, hogy az húsba vágjon, hogy szemünk láttára csináljon a jó öreg William Shakespeare-ből lócán üldögélő falusit, aki ettől még persze minden idők egyik legnagyobbika! Grafikustervező az eredeti foglalkozása, ami kiteljesedett már az életművében. Én nagyon bírom, hogy képekben gondolkodik, neki a Magasfeszültség a villanyoszlop vezetékestül kereszt, hogy a hátat fordító Gésa a nőiség dicsérete, meg a kandi férfivágyé. Önarc Imád önarcképet rajzolni, van olyan érzésem, hogy az időt szeretné megállítani, ami hasztalan, de születik belőle nagydíjas alkotás. Szentendrén felújítás alatt áll egy Templom. A látvány rögzül, lerajzolja, ami tisztelgés Szentendre soktemplomos városa előtt, de mindezt oly finomsággal, törékenységgel, ahogy a valláshoz közelít.
Meghökkent a Földönkívüli fallosz formájú alakja. Szó se róla, van ebben nyerseség, ha vannak földönkívüliek, akkor is mi a fa..t keresnének nálunk. Nem hiányzik neki, megvallom nekem sem, elég, ha kimegyek a Városmajorba, ott is van elég a földön, pardon,- padon kívüli. Vissza-visszatérek az Épületes önarcképhez, amellett, hogy bravúrosan van megrajzolva értem, hogy a homlokzatra vágyik nagy idők tanújaként. Ami lehet vicc, de lehet halálosan komoly, hiszen hol volna méltóbb helye a képekben gondolkodónak, mint a ház falán, majdnem szem magasságban csak egy kicsit feljebb. Mert úgy muszáj felnézni rá.
A kiállítás visszatérő jelmondata: „csak rajzok.” Csak írja, miközben tudja, hogy a míves munkák, firkálmányok, a fiókba dugott, vagy könyvek közé rejtett vázlatok feltámadnak. ASzoborterv című munka 1975-ben született,ezt írtam róla:„A szobrász imádta a nőt. Velencében a Szent Márk téren találkoztak véletlenül. Meghívta kávézni a Caffé Florianba ahol délutánonként Ernest Hemingway itta az eszpresszóját a teraszon, de megfordult ott korábban Lord Byron, Claude Monet, és törzsvendége volt a kávézónak, annak idején Charlie Chaplin is. Velencéből egyenesen a lakásába mentek. A szobrász nem tudott betelni a nővel, szoborba álmodta. Egyik nap a műtermében elromlott a fűtés, korábban ment haza. Az imádott nő egy másik férfi karjaiban hevert. Békés ember lévén visszament a műtermébe, és szétverte a szobor nagyját. Gyengéje és híve volt a hosszú formás lábaknak, nem volt szíve kalapácsot emelni rájuk. Az ajtóból visszanézett: még így is remekmű – mondta elégedetten”.
Később újból megnéztem a rajzot, igaz közben többször kortyoltam olaszrizlinget. Skrabskiéktől 2022-es Vércse névre hallgatót. Könnyed, visszafogottan gyümölcsös karakterét mandulás aromák és élénk savak tették rezgő, jó lendületű borrá. Jólesett az írás is, ez lett még belőle: Ha van valami, amit piedesztálra kell emelni, azok a formás női lábak. A megközelítés szokatlan, próbálom szoborként elképzelni köztéren. A közelében árnyas fa alatt alszik a csavargó, aki felriadva a pálinka iránti hiánytól szembesül vele. Álmodom vagy még mindig részeg vagyok? – gondolja végig. Rendben, hogy idejön, de hol a többi része? Ez a rohadt kisüsti az oka mindennek. – hanyatlik vissza. A lábak meg jönnek vagy mennek, végül is mindegy. Az erotikus gondolat testet, pontosabban lábakat öltött. Szoborterv – tudom, de azért jó érzés, hogy jönnek. Akár a gondolat, a vízió, a vágy, kimondatlan.
Önarckép. 1965-ben készült, talán az első önarcképek egyike úgy 17- 18 évesen. Így könnyű, mondom én a grafikát nézve, a tehetség Istentől, szülőktől vagy ki tudja kitől való, de már látszik benne a munka öröme, büszkesége, pontossága.
Zavaros önarc 1984-ben készült. Ez már a férfikor dele. Boldog vagy rohadtul nehéz idők, ki tudja. Sokan jártak, jártunk, hasonló cipőben. Neki könnyű, mert eligazodik a vonalak kuszaságában. De nem irigylem, megrajzolni lehet, de a megtörténteket nem megtörténté tenni lehetetlen.
Modell 2010. Jó dolga volt, csak bement a közös műterembe és ott volt az akt. Gyönyörűség így látni, rajzolni ruhátlan nőt. Aki lehet, hogy ráérő kispénzű bolti eladónő, vagy nővér egy rosszul fizető klinikán, végül is mindegy. Csak néhány lendületes vonás, szemérmes a látvány és végtelenül érzéki. És mégis titok, amibe többnyire beledöglünk, vagy a gatyánkat is ráköltjük.
Elvtárs 1984. Ma már csak röhögünk rajta. Ami piszkosul fájhat a maradék örökösöknek. De emlékszünk rá, ahogy Árendás is. Erre a szerencsétlen hivatalnokra, a mindenkihez igazodóra, a rojtos, kikönyöklött zakót hordóra, akinek tartást a nyakkendője ad. Amit bármikor fojtóra húzhatott a hatalom.
A színész 1990. Szinházat avattak Zalaegerszegen 1983-ban. Hősi idők voltak. Szinész hálásabb alázatosabb nem lehet, mikor színházat emelnek fölé. Tisztelet Ruszt Józsefnek, soha el nem múló, amit bravúrosan köszön meg a felejthetetlen színházi éveire emlékező grafikus és a színész. Kalaplevéve, mélyre hajolva, mert a színház örök!
Elmúlás 1991. Csak halkan írom, rémisztő, mit tesz az idő. Főleg a nőkkel, akiket emlékezetünk másképp őriz, mint a valóság. Kegyetlen rajz, jó hogy a kiállítóterem sarkában lóg. Mégis mindenki vizslatja. Aztán nem néz tükörbe.
Szorítás 1991.A legszebb pillantok egyike, amikor lehull a melltartó és szabadon feszül, rezeg, ágaskodik a női mell. Legalábbis férfiszemmel. Aztán minden külön értesítés helyett kordába kerül. Van vele harc, sajnálatos, és reménytelen. A nők nem adják fel, van iparág, ami erre szakosodott, (Triumph) nem beszélve a plasztikai sebészekről. Akinek nem futja ilyesmire, az szorítja. Ami siker – átmenetileg. Az idő nem nekik dolgozik, ahogy ez a kíméletlen grafika is mutatja.
Szkarabeuszok 1970. Amikor 1924. november 11-én – világszenzációként – a tudósok felbontották Tutanhamon, egyiptomi fáraó múmiájának gyolcstekercseit, a múmián elsőként egy csodálatosan szép arany melldíszt fedeztek fel. A melldísz közepén féldrágakövek és üvegpaszta berakások között sárgás fényben ragyogó, kalcedon szkarabeuszt pillantottak meg, a fiatal uralkodó szent amulettjét, a feltámadás jelképét. A szkarabeusz amúgy ganajtúró, galacsinhajtó bogár. Amikről már sokat olvashattunk. A piramisok építése sziszifuszi munka lehetett, de eltörpül a ganajtúrók mindennapi életműve előtt. Árendás apró piramisokat rajzolt, nemcsak a hatás kedvéért.
Szentendre 1988. Város, amit számtalanszor lerajzoltak, megfestettek, megírtak. Ha kérdeznék tőlem milyen Szentendre, kéne egy óra, hogy mindent elmondjak róla, vagy legalább a legfontosabbat. Piszok erős ez a grafika, Szentendrét akarnátok? Tessék. Itt van! És valóban!
Volt Finisszázs is! Barátokkal pezsgővel, élvezetes tárlatvezetéssel. Az alkotó nem volt elájulva magától,- nagyon. Csak annyira, amennyire ilyenkor illik. Eltettem a meghívót, megszépültek az átkoplalt (piálós, szeretkezős, bulizós évek). Az iparművészeti Főis Cola volt az igazi,- olvasom. Nincs kétségem. Nem az életre, képekre képzett!
A kiállítást 2024. oktőber 25-én jó hangulatú finisszázs zárta.

   

Galéria 12 tagok més helyeken nyilt kiállítások