Húsvét – Feltámadás – Újjászületés – Örömünnep

https://www.hegyvidekujsag.hu/download.php?docID=78348

Újságcikk a HEGYVIDÉK újság 8.9.10. oldalán olvasható


Húsvét – Feltámadás – Újjászületés – Örömünnep

„A művészettől megfosztott ember süket Isten üzenetére”
(Jelenits István)

Kultúránk egyik összetartó ereje hitünk. Az összetartó erőre mindig nagy szüksége volt az emberiségnek, mert továbblépése, fejlődése egyik támpontja is mindig ebben rejlett. A hit az összetartó erő egyik döntő forrása. Most, az elmúlt év világfejleményeinek szomorú tükrében érezzük, hogy egymásra utaltságunk mindenek feletti, hogy csak és kizárólag az összetartozás gyakorlattá tételével oldhatók meg a létezés, a túlélés alapvető problémái. A közösségi létezésnek pedig sok feltétele van, melyből az egyik, hogy egyéniségünk megőrzése mellett higgyünk a mindenkinek egyaránt fontos eszmék erejében is, melyek rendkívül sokrétűek. A sokféle hit egyik sok ezer éves fundamentuma a kereszténység, mely nem kizárólagos, ám amely Európa emberi egzisztálásának, gondolkozásának egyik iránytűje és mozgatója, s ez így van a világ sok más területén is. A kereszténység ünnepei többek, mint egy-egy valláshoz köthető események, kötődnek az egész univerzumhoz, a föld egész léte törvényeihez, s valamiféle szabályozottságot adnak életünkhöz, támpontokat adnak gondolkozásukhoz, élethez való viszonyulásunkhoz, életvitelünkhöz. Ezek az ünnepek olyan értékek is, melyek messze ívelő pozitív kisugárzásukkal újra és újra lendületet adnak cselekvéseinkhez.
A Húsvét ilyen ünnep együttes, a maga tragikus és a maga felemelő voltával. Egy ember sorsa lett Isten általi meghatározottságával az egész emberiség számára példa és tanulság. Így húsvét ünnepe természetszerűen kapcsolódik össze a feltámadással, az újjászületéssel, az örömünneppel, amely a G12 Egyesület ez évi húsvéti pályázatának négy kulcsfogalma lett. A Húsvét melletti mind a három fogalom köthető a tételes vallásokhoz is, s mindhárom fogalom ki is emelhető azokból. Ám – visszatérve e gondolat sor indításához – mindhárom átélése, megélése csak közösségben lehetséges, s mindhárom a húsvéttal, mint egyfajta összefogó, teljességet kifejező kategóriával az emberi összetartozás, összetartó erő és egymásra utaltság mellett is hitet tevő ember, bizakodást is központba helyező magatartását fejezi ki.A vizuális eszköztár e nézetek megközelítésére sok szempontból tág és bő lehetőséget ad, melyekkel éltek is a Hegyvidéken élő művészek, bár tudnunk kell, hogy a képi megjelenítések, s annak jellemzően mai formái már nem leegyszerűsített, konvencionális megoldásokra törekszenek, hanem sajátos áttételezettségükkel, minden értelmű rétegezettségükkel többször is a művet szemlélőtől is élénk gondolati affinitást és viszonyulást kívánnak.

A munkáikat ez alkalomból bemutató több mint harminc művész természetesen sokféle módon reagált az emelkedett és számtalan módon értelmezhető kiírásra.
Volt, aki jelenlétét azzal tartja fontosnak, hogy műhelymunkája egy értékes művét mutatja be, amely ugyan nem kapcsolódik közvetlenül a tematikához, de művészete világot figyelő értékeit tárja elénk. Vizy László egy utazási élményét bemutató szép akvarelljével, Osgyáni Sára egy közvetlen környezetét figyelő kis művel, Donáth Lajos szintén akvarelljeivel így állít ki. A jelenlét szellemét tágan értelmezően mutatja be képét Székács Zoltán, aki varázslóként létrehozott műve esztétikumával jól illeszkedik az ünnepi alkalomhoz. Van aki ragaszkodik egy olyan szellemiség jelenlétéhez, amely gondolkozását, világhoz való viszonyát döntően befolyásolja, s így látható újra Rainer Péter Trianon munkája, mely ugyan képi karakterű mű, mégis építettségével utal alkotója hivatásbeli identitására.
Természetes, hogy az újjászületés és az örömünnep összefüggésbe hozható a tavasz közeledtével, s a maga nagyon személyes színépítkezésével, egyéni festő technikájával csatlakozik ehhez Angyal Júlia képi világa, Kapolyi Márta izgalmas és összetett vegyes technikával létrehozott két műve, Kecskeméti Kálmán oldott, fény-árnyék problémákat is érzékletesen felvető festőisége, s Miroljuba Gendova sorozattá erősödő három kompozíciója, mely az ébredésbe, a természeten túl bevonja az emberi és állati világot is. Itt jegyezzük meg, hogy a sokféle műfaj és technika mellett- melyek már önmagukban izgalmassá teszik a látványt és az összképet – egyre határozottabb a digitális képalkotás jelenléte, súlya. Erre kiváló példa Ázbej Kristóf printje, (a maga valóságában giclée nyomata), amely azt is bizonyítja, hogy a számítógép milyen emocionális, szenzibilis művek létrehozására is alkalmas. Vele – nem szemben – hanem mondjuk metodikáját tekintve másik póluson a kéz közvetlen hatalmát fejezi ki Holló Katalin aprólékos módszerrel megszületett festői értékű tollrajza. És ezt az örömünnepet fejezik ki Szabó Kinga Főnix táljai, aki ugyan sok évtizede a Hegyvidék lakója, mégis most köszöntjük őt, mint új tagot a G12-ben. Két főnixmadaras tálja jellemzően képviseli kerámiaművészetét, melyekben nem csak a formázás, mázazás, engóbozás szépségeire, de rajztudása elmélyültségére is felfigyelhetünk, míg harmadik lüszteres mázas tálja pedig plasztikai képességeiről is tanúbizonyságot ad.
A bemutatott művek egy karakteres csoportján sugárzik a szakralitás hol csak felsejlő, hol konkrétabb, kézzelfoghatóbb ereje. Pató Károly kivételesen míves ceruzarajz sorozata triptichonná áll össze, felsejlő keresztmotívumában sajátos rejtőzöttséget érzékelünk, s ugyanez a sejtetés kelti fel a szemlélő érdeklődését Makkai-Kovács Beatrix akril festményén, aki római tanulmányi útja kapcsán keletkezett igényes sorozatából emelt ki egy, amúgy nagyobb méretű bensőséges vászon kompozíciót. A magyar kortárs iparművészet két nagyasszonyától is igényes műveket látunk. Vida Zsuzsa homokolt hutaüvegeinek hármassága, a gömb formát fókuszba emelve fejez ki mély érzelmeket, s miközben valóságban kisebb méretű tárgyakról van szó, hatásuk összetett, felemelő. Harsay Ilona legfontosabb művészi alapanyaga természetesen a bőr, de mint mindig ezúttal is az anyaghasználat összetettségének bravúrjával készített szakrális, hadd nevezzem így: művészkönyvet, amely ugyan folyóirat lapfragmentumokból áll, mégis szinte valóságos imakönyvként fogható kézbe. Orient Enikő munkái több szempontból is meglepetések. Egyrészt azért, mert digitális művek, a rá jellemző komplex anyaghasználat tehát leegyszerűsödik, másrészt azért is, mert elmélyült jelkép alkalmazási alkotói módszerében ezúttal szinte belép a konceptuális művészet terébe. Természetesen nem új erőteljes hitbéli motivációja, gondolati összetettsége, erőteljes bibliai utalásaival.
Érzékelünk egy olyan műcsoportot (természetesen az előző művektől nincs egészen konkrét elválasztó vonal), ahol a kiírás fogalmaihoz, tartalmiságához legközvetlenebbül kapcsolódó munkák találhatók. Feltűnő a stílusbeli sokféleség, az anyaghasználatok és technikák sokasága, melyeket azonban a művek teleológiája egybeköt. A leghagyományosabb keresztút műegyüttest készítette Berzy Katalin, melyből három igényesen formált és megvalósított, rakuzott, mázas félporcelán domborművet mutat be, s melyek tán a közeljövőben egy templom falába építve (a többi tizenegy művel együtt) a kerámiaművészet funkcióinak lehetséges tágasságát is majd manifesztálják. Makkai Márta különleges ikatként készült munkája jelzi, hogy ez a technika milyen súlyos tartalmak kifejezésére is képes, kreatív kézben. Festőként emel ki bibliai tartalmat két alkotó. Véghseő Klára az emmauszi találkozás csodáját idézi meg színgazdag képében, Máger Ágnes (akit szintén örömmel üdvözlünk a kiállítók között) egy rendkívül forma gazdag, expresszív művével kapcsolódik az ünnepkör megörökítéséhez. Károlyi András festői, rajzolói minősége egyaránt meghatározó. Festett kereszt kompozíciója eredeti nézőpontot tár elénk. Egészen más szemlélet alapján festi meg viszonyulását a feltámadáshoz Magyar Gábor, aki saját ikonográfiai jeltárára építve közelít a csodához. Különleges Borza Teréz műegyüttese, melyekben porcelán tárgyai kézzelfogható légiességén túl kiemeltté válik a fotográfiák lényegivé emelkedése, melyek nem pusztán műtárgyfotók, hanem környezet és mű összeolvadásának eggyé válásának önálló művészi kompozíciói. Kádár Katalin bemutat egy atmoszferikus akvarellt, valamint két olyan printet, melyek fényeikkel, motívumaikkal illeszkednek a kiállítási kollekcióhoz. S ha már számítógép: Széchy Beáta két olyan számítógépes kompozíciót mutat be, melyek mintha a covid járvány életérzéséhez, drámáihoz is kapcsolódnának. A technikai összetettség egyik legjellemzőbb műegyüttesét Szamos Iván készítette, aki egy saját rajzot továbbfejlesztve bonyolult lépéseken át jutott el igen asszociatív, jelképekkel teli mű sorozatához. E sorok írója szerint az egyik legmegrázóbb alkotást Pálos Anna készítette, aki a legkézzelfoghatóbban mutatja be profán és szent – jó a szó – ölelkezését (nem találkozását!). A kenyérből, kenyérbélből, damaszt és csipke textilből, borból(!), hajból, hímzésből összeállított mű távol minden sznobizmustól, s közel minden puritanizmushoz teremt nagyon is mai kifejező erejű művet.
S legyenek a befejező gondolatok a fotográfusoké, akik szintén igen változatos kollekciókkal vannak jelen. Most is meggyőző Szél Ágnes élet- és fényöröme, ahogy az egyszerű témát képes felemelni a művészet szintjére. Különös, hogy a fekete-fehér-szürke válik fontossá Maczkó Erzsébet és Tóth József (Füles) egy-egy kompozícióján,akik egy révfülöpi és egy János kórház közeli Krisztus kőkompozícióban látták meg a kitűnő kapcsolódási lehetőséget. Ez utóbbi alkotó bemutat még egy igen eredeti beállított képet, melyen egy bőrkötéses Bibliára egy növényágakból összeállított kereszt kompozíciót helyezett, rendkívül gondolat gazdagon. A színek redukciója jellemzi Németh Andrea fotográfiáját is, aki egy itáliai míves Utolsó vacsora kő dombormű képi ismétlésével egyben aktualizálja is a drámát, a kék maszkok felhelyezésével. Végül: egy ellenfényes szép beállítást mutat be egy szobabelsőben Aknay Tibor. Itt sem harsognak a színek, a szemben beözönlő fény rásugárzódik egy öntött vas kis méretű Krisztus a keresztfán műre, melynek hosszú árnyéka felfokozza a feszültségeket. Ez a mű képezi a kiállítás plakát-meghívójának alapját is és az alkotó mellékelt még egy verset is.
A G12 művészei ismét kitettek magukért. A változatosság, a kreativitás, a sokfelé terjeszkedő művészi fantázia, s nem utolsó sorban a mély gondolatiság összességében figyelemre méltó műegyüttest teremtett. Köszönet érte.

Budapest, 2021. március 29.

Feledy Balázs


ANGYAL JÚLIA –  A fény felé / Éberdés / Újjászületés

AKNAY TIBOR – Az örökség  

 

ÁREDÁS JÓZSEF – Húsvét

AZBEJ KRISTÓF – Tavaszi zsongás I. (variációk Andy Warhol Flowers témájára),

BERZY KATALIN – Stációk 11., 12., 13.

BORZA TERÉZ – Utolsó vacsora terme / Feltámadás fénye (Hajnalfény) / Rügyfakadás

     

DONÁTH LAJOS – Áldozati kehely /  Sziklafal  /  Tavasz  / Vízpart
 
HARSAY ILONA – Mindazokért 1-6

 

HOLLÓ KATALIN – Örömünnep

KAPOLYI MÁRTA – A természet rajzai  –  Tavasz 1.  /  Tavasz 3.

 

KÁDÁR KATALIN – Húsvét 2021 / Húsvéti tájkép / Húsvét virágai

KÁROLYI ANDRÁS – Húsvét / Kereszt / Tavasz

 

KECSKEMÉTI KÁLMÁN – Tavaszi fények Szigligeten
 
MACZKÓ ERZSÉBET – Értünk emberekért…

 

MÁGER ÁGNES – Átjáró

 

MAGYAR GÁBOR – DCCLXIX 2002

 

MAKKAI MÁRTA – Kereszt – Forrás
 
MAKKAI-KOVÁCS BEATRIX – Róma III.

 

MIROLJUBA GENDOVA –  Ébredés 1., / 2., / 3.

   

NÉMETH ANDREA – Újjászületés – örömünnep

 

ORIENT ENIKŐ – 1. telefon  /  Mk 1, 14-20

    

OSGYÁNI SÁRA – Ablakunkból 2020

PATÓ KÁROLY – Triptichon

 

PÁLOS ANNA – Minden-napi-kenyerünk

RAINER PÉTER – Feltámadunk!

 

SZABÓ KINGA – Főnixmadaras tál 1., /  2., / 3.
   
SZAMOS IVÁN – 24 tavaszi pillanat – 1. Húsvét / 2. Feltámadás  / 3. Újjászületés / 4. Örömünnep

 

SZÉKÁCS ZOLTÁN – Ünnep

 

SZÉCHY BEA – Újjászületés 1., /  2.

  

SZÉL ÁGNES – Tojások / Tulipánok

   

TÓTH JÓZSEF FÜLES – Ecce Homo / Húsvét 2021

VÉGHSEŐ KLÁRA – Maradj velünk!

VIDA ZSUZSA – 1. Feltámadás, 2. Gyász és ragyogás, 3. Kikelet

 

VIZY LÁSZLÓ – 1. Anglia várak Windsor  /  2. Anglia várak Windsor – Tavasz

 


Posted in Rend és Kaland.