ARC-KÉP fotókiállítás


Újságcikk a 11. oldalon – https://www.hegyvidekujsag.hu/download.php?docID=80250


„…színe sincsen csak FÉNYE  mozzanatlan tánca BÉKE …”

(Szél Ágnes)

Kedves Barátaim! Érdeklődő Olvasók, „Látogatók”! Hölgyeim és Uraim!

Ismét a digitális térbe került át egy kiállítási megnyitó, ismét vannak fenyegető jelek és jelenségek, amelyek az óvatosság jegyében megakasztják a személyes találkozást, jelenlétet. Ám ma már ez nem lehet akadály! Az online lehetőség megteremti annak feltételeit, hogy így, a honlapon mégis csak láthatóvá váljon az a kiállítási kollekció, melynek valóságos bemutatására készültek az alkotók az elmúlt időszakban.
Ám mielőtt e kiállítási kollekcióról írnék, engedjék meg, hogy felidézzek egy közelmúltbeli eseményt, nevezetesen, hogy a Magyar Művészeti Akadémia szervezésében az úgynevezett Makovecz Szalonok rendezvény sorozatában egy felemelő emlékest megrendezésére került sor október 27-én Toldi Miklós és holdudvara címmel. Tudom, hogy Miklós emlékét szépen megidézi e honlap, ám fontosnak tartom itt is jelezni, hogy egy emelkedett beszélgetés keretében ismét megidéztük Miklós személyiségét, életútját, szellemét. A beszélgetést magam vezethettem, s megszólaltathattam Füle Péter ny. fotótárost, aki egyik legbizalmasabb barátja volt Miklósnak, akinek a temetésen elhangzott beszédét ezen a honlapon is olvashatják. Miklóssal kapcsolatos emlékeiről beszélt Borza Teréz alkotóművész, a G12 Egyesület elnöke, akinek – és persze Szamos Ivánnak – köszönhetően az e honlapon elérhető fotók is láthatóvá váltak. Összetett kapcsolatukról hallhattuk Ács Piroska művészettörténészt, aki hosszú évekig volt Miklós felesége. Elérhetővé vált itt az a kiadvány, melynek megjelenését Miklós még megélte. Hallhattuk e könyv szerkesztőjét, tervezőjét és kiadóját, Alapfy László grafikust, fotóművészt, majd Olajos György Munkácsy-díjas grafikusművészt, akivel (és Gaál Józseffel) Miklósnak közös kiállítása is volt, s aki szintén erős, bizalmas kapcsolatban állt vele és megszólalt Mazalin Natália festőművész is.
Mindezt azért is írom le, mert lehet, hogy Miklós erre az Arc Kép kiállításra is beadott volna művet, hiszen az ő általa feldolgozott, jellemzően dokumentum fotók között az arcnak, arcoknak mindig jelentősége volt.
S itt térek rá erre az izgalmas új G12 kiállításra, melynek egy-két általános jellemzőjére hadd hívjam fel a figyelmet. Érdekes körülmény, hogy nem csak a kifejezetten fotográfus tagok adtak be munkát, hanem olyanok is, akik jellemzően más területen alkotnak, vagy más területeken is működnek, de most indokolt a részvételük, mert van mondandójuk. Különös érzékelnünk, hogy vannak újonnan készült képek, s vannak sok évtizedesek, s ehhez kapcsolódóan: vannak fekete-fehérek és színesek. Ezek a körülmények jelképes értelemben igényesen színesítik a kiállítási anyagot. Nagyon a mai világ trendjeit jelzi, hogy természetesen látunk valóságos fotográfiát, s látunk olyant, amely valamiféle számítógépes beavatkozással nyerte el végső formáját, s így a mű több esetben már fotógrafikaként vagy éppen printként áll előttünk. S természetesen van olyan eset, hogy már ismerjük a képet, már láthattuk valahol, s vannak vadonatúj művek. Mindettől, mindezektől válik a kiállítási kollekció összetetté.
Aknay Tibor közismerten több műfajú alkotó, s ezt az irodalmi érzékenységet és kreativitást vélem felfedezni képein, melyek közül a Fekete-fehérben a szójátékon túl látványilag is izgalmasan jelenik meg. Borza Teréz érzékeny szemmel látja bele a tragédiát egy feltépett, háborúban megrongált festménybe, s vállaltan szubjektív elfogultsággal – amely rokonszenves – mutatja be egy nemrég felavatott szobor együttese főfigurájának átszellemült fejportréja fotóját. Hupján Attila képe bonyolultan beállított kompozíció, a legendás leonardói ábrába háttal építi be feltehetően saját figuráját, amely nemcsak nekünk, hanem a figura mögött lévő Műcsarnok épületének is hátra arcot mutat, viszont szemben áll a Hősök terével és a Szépművészeti Múzeummal… Kádár Katalin három képe háromféle megoldás, mely jelzi a művésznő immár megszokottan sokfelé kiterjeszkedő vizuális érdeklődését (s mindezt alátámasztja az éppen most látható új anyagra építkező önálló kiállítása a Szép3-ban). Nagy öröm Kecskeméti Kálmán sok-sok évtizedes portré fotóit újra látni Bálint Endréről és Kemény Henrikről. Ezek is jelzik Kálmán hallatlanul széles és mély érdeklődési körét. Maczkó Erzsébet, aki egyben e kiállítás kurátora egy feszesre hangolt önarcképével van jelen, amely inkább öntestkép, melyen igénybe veszi – ha jól látom – a pixelek némiképp módosító hatását. A képen izgalmas jel, hogy persze: a fotósnál a szem a fontos, de ezúttal a fehéren fénylő kézfejek is nagy jelentőséget kapnak. Igen kreatívak Orient Enikő fotói, melyekben nem is a képek, hanem az azokon látható tárgyak a fontosak. Irónia a javából! Maszkok, mint személyiség kifejező tárgyak. Ráadásul az ember arcától elválva is sokat mondanak…
Szoktam néha csoportos kiállításokon személyes díjakat „adományozni” (vállalva ez esetleges ezzel kapcsolatos ellenérzéseket), s most az egyik ilyen „díjat” Németh Andrea érdemelte ki, aki Szkok Iván szemüvegén keresztül adja vissza számunkra Bráda Tibor dunaújvárosi üvegablak avatásának emelkedettségét. Ez valóban a megragadott pillanat! Nem hiába a fekete fehér grafika művésze Pató Károly, itt is három fekete-fehér képet mutat be. Irónia is feszítettség mellett kitűnő a saját magáról készített expresszív önarcképe. Nekem új oldaláról is bemutatkozik ezzel. „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket.” Rainer Péter a Teremtés Könyvéből idéz. Egy olyan arckép jelenik meg fotográfiáján, mely közel áll hozzá…
A második díjam ezúttal Simon Csilláé, aki ugyan régi képeket mutat be, de azok nagyon is emlékezetesek, s jó műveket újra látni lehet, hogy katartikusabb élmény, mint először. Lossonczy Tamás lépcsőházi beállítása messze ívelő, megható, s így vagyunk Gulyás Gyula műtermi portréjával is. Faludy György arcképe pedig az elmúlt évtizedekben szinte ikonikussá vált. A harmadik díjazottam Szamos Iván, aki a homokóra kompozíciójával azt mutatja be, hogy milyen az az eset, amikor a digitális technika nagyon is megemeli egy mű erejét, szimbolikáját, de ez jellemzi párjával közös, lépcsőházi, miliőbe helyezett önportréját is. Szél Ágnes is egy ikonikus képét mutatja be (szép időket idézve), amely mellé szervesen társulnak sorai. Tahin Gyula is egy legendás személyiség portréját állítja ki, melyen Édeske alias Haraszthy István szobrász úgy burkolódzik be a maga által „előállított” füstködébe, hogy az minden másnál jobban jellemzi a kép főhősét. Az ötlet, a gag Tóth József, Füles művészete egyik fő éltető eleme, melynek megmutatására most is képes. Szinte csak ő képes arra, hogy az önéletírást és az önarcképet egy fotográfiába sűrítse, ráadásul úgy, hogy tulajdonképpen az arca mégis csak nem látható… Fejbenjárás című műve pedig kivételes fotó technikai leleményességét, felkészültségét, kreativitását jelzi. Öröm látni, hogy Vida Zsuzsa is jelen van egy szép tondóval! Amely ezúttal nem üveg munka, hanem egy szimbolikus tartalmat is hordozó fénykép.
Ha tehát a kiállítást a G12 Galéria falain most nem is láthatjuk, legyen vigaszunk, hogy a honlapon maszk és szorongás nélkül élvezhetjük ezt a széles tartalmiságú, sokfelé ágazó fotográfia anyagot, amelynek minden darabján jelentőséget kap az Arc és a Kép.
G 12 Galéria 2021. november 8.
Feledy Balázs

Aknay Tibor – 1. A művészet oltalmában  2. Fekete – fehérben


 

Borza Teréz – 1. Készülőben Margitom fohásza  2. Háborús emlék


Árendás József – QR kódom


Hupján Attila – Hátra arc, Hommage a Leonardo da Vinci


Kádár Katalin – 1. Lépcsőházban  2. Önarckép fényekkel  3. Prizma


Kecskeméti Kálmán – 1. Bálint Endre festőművész 2. Kemény Henrik bábművész


Németh Andrea – Szkok Iván festőművész Bráda Tibor alkotását nézi


Maczkó Erzsébet – Önportré


Orient Enikő 1. Gondolkodó  2. Figyelem-fegyelem  3. Töprengő


Pató Károly – 1. Önarckép  2. A Nagy Testvér  3. A mi horizontunk


Rainer Péter – …saját képmására…(Krisztus fej)


Simon Csilla – 1. Gulyás Gyula szobrászművész (Márai Sándor, Fitz Péter, Vujicsics Sztoján büsztjeivel)  2. Lossonczy Tamás festőművész  3. Faludy György költő


Szamos Iván – 1. Homokóra, kettős portré  2. Tartós kapocs


Szél Ágnes – Önarckép

LÉTAJÁNDÉK
amikor ezer szándék, irány, érzés semmivé sűrűsödve szinte elvész és végtelen szerelmes örömmé oldódik nincs iránya, szándéka, árnya csak egyszerű csöndes BOLDOGSÁGA színe sincsen csak FÉNYE mozzanatlan tánca BÉKE
széljegyzet szelek havában
Szél Ágnes 2012

Tahin Gyula – Haraszty István 1992


 

Tóth József Füles – 1. Önarckép  2. Fejbenjárás, bal-jobb


Vida Zsuzsa – Szem


Posted in Rend és Kaland.