Újságcikk olvasható a 11. oldalon – https://www.hegyvidekujsag.hu/download.php?docID=81668
Vida Zsuzsa – Szín és forma a fény vetületében
Öröm, hogy ismét együtt van a Galéria 12 közössége, ráadásul egy – szó szerint – felfrissült, megújult térben. Külön izgalmat ad a mai alkalomnak, hogy Vida Zsuzsa, aki évek óta folyamatos kiállítója és résztvevője a csoportos kiállításoknak, ezúttal először rendez önálló tárlatot itt. Már felfigyelhetünk a kiállítás címére, amely összetett látvány élményt előlegez meg, s különös a meghívón a művésznő szakmai megjelölése, mert azon szerepel az üvegművész, az okleveles festő és az üveg képzőművész meghatározás is. E terminus technicusok kapcsolatban is vannak egymással, de egyrészt jelzik, hogy ezúttal a kiállító ki is lép az üveg művészi tartományaiból, másrészt arra is utal, hogy Vida Zsuzsa üvegművészi munkássága immár üvegszobrászat, vagyis kifejezetten képzőművészeti karakterű alkotómunka, noha a technika hagyományos. Így lesz a látvány igen összetett és egyedi.
Vida Zsuzsa a kortárs magyar üvegművészet immár megkerülhetetlen személyisége, aki azonban, függetlenül attól, hogy évtizedek óta a magyar üvegművészet élvonalbeli alkotója. Vida Zsuzsa elmúlt évtizedekbeli üvegművészeti törekvései mindig is érintkeztek a plasztikai szándékokkal, sőt ezek konkrét művekben manifesztálódtak, így tehát egy effajta tematikában fontos felvillantanunk munkássága értékeit. Másodsorban: életében máig hatolóan meghatározó, hogy felsőszintű tanulmányait nem Magyarországon, hanem – az akkori – Csehszlovákiában, Prágában végezte. Sőt, még visszább is kell lépnünk az időben, mert identitását erőteljesen befolyásolta, hogy Rév-Komárom szülötte. Álljunk is meg itt egy pillanatra, s időzzünk el egy kicsit életútja sajátosságain. A családnak a háborút követően 1947-ben – finoman szólva – el kellett hagynia szülővárosát, tényszerűbben: kegyetlen gyorsasággal kitelepítették őket (három napot adtak a város elhagyására) -, de annak déli oldalára később vissza tudtak telepedni. Vida Zsuzsa 1956-ban általános iskolásként már a komáromi képzőművész kört látogatta, ahol tanára Angyal Kálmán és sorra-rendre arat rajzverseny sikereket, s persze festő szeretne lenni… Ennek évtizedekkel később jelentősége is lesz, például épp e mai kiállításon is.
Sorsszerű azonban, hogy amikor 1958-ban felvételt nyer a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba, akkor az üvegszakra kerül, ahol a XX. századi magyar üvegművészet egyik megteremtője, kimagasló alkotószemélyisége: Báthory Júlia (1901-2000) tanítványa lesz, aki az ottani üvegszak vezetője, de a szakma megszerettetése és ismeretei elmélyítése miatt máig is hálával gondol Szabó Gyula szakoktatóra. Kitűnő rajztanára is van Újváry Lajos személyében. A középiskolás évek alatt megerősödik hivatástudata és érettségije után ösztöndíjat nyert el a Prágai Iparművészeti Főiskolára, ahol egy nyelvtanulási időszak után 1963 és 1969 között két jeles alkotó, Stanislav Libensky és Karel Vanura tanítványa. Figyelemreméltó, hogy Prágában az Iparművészeti Főiskola e szakán festőképzés, szobrászképzés is folyt, ez utóbbi vastag öblösüveg csiszolásával, öntésével, de a fiatal növendéket tulajdonképpen glypticára vették fel (művészi tárgy alkotása kemény anyagokból), ahol szobrászok oktatták. A prágai képzés tehát a képzőművészet oldaláról közelített az üvegművészethez és nem a design irányából. Tanulmányait követően Vida Zsuzsa jogosan állítja: „Az üveg minden emberi érzés kifejezésére alkalmas”.
Vida Zsuzsa hazatérése után, volt tanára, Báthory Júlia meghívására, néhai alma matere, a budapesti művészeti szakközépiskola üvegszakosztályára került tanárnak, melynek vezetését 1970-ben át is vette. Valószínűleg egyedülálló a magyar művészetoktatásban, hogy – kisebb megszakításokkal – több mint négy évtizeden át oktatója, majd vezetője e szaknak, s mindezzel együtt vált jeles tervezővé.
Plasztika iránti vonzalma igen korai, mert már a prágai főiskolás évek alatt készített figurális térrácsot, de persze ugyanezen években már díjat nyert hőálló üveg-fém teáskészletével is. Kiállításon is hamar jelentkezett, diplomaszerzését követően. 1970-ben már önálló kiállítás keretében bemutatta üveg és üvegablakterveit. A mai kiállításon is tondó formájú munkái e kezdeti időszakra csatolnak is vissza.
A művésznőt pályája kezdete óta egyszerre vonzotta a funkcionális üveg világa és az üvegszobrászat, az úgynevezett stúdió üveg, s az idő előrehaladtával egyre inkább azt érzékeljük, hogy szuverén mondandója, a mindig különleges és egyedi technikájú plasztikák kerülnek előtérbe. A hetvenes évek második felében megszületnek dámái, pontosabban Dáma sorozata, amely finom, légies formálásával leginkább a figurális kisplasztika naturáliájából elszakadó (kiszakadó!) játékosságával jelentett eredeti színfoltot a magyar üvegszobrászatban, anyagában színezett, finom megoldásokkal.
Ugyanakkor már ebben az időszakban végképp ki is lép a figuralitásból, s sorra születnek meg élénk képzelőerőről, s bravúros technológiaalkalmazásról tanúskodó munkái.
A nyolcvanas évektől is – immár szinte folyamatos állandóssággal – plasztikáinál, átlátszó öblösüvegeinél determináló a kör és gyűrűforma. Jelezhetné ez a funkcionális üveghez való kötődést is, de ugyanakkor e munkáinak különleges értéke, hogy végképp esztétikai minőségeket hordozó művekként állnak előttünk. Mivel e formák önmagukba visszatérő jelek, az egység, valamiféle abszolútum, tökéletesség jelképeiként is felfoghatjuk őket. A kilencvenes években bizonyos agresszív lenyomatok érezhetők plasztikáin. Ezzel együtt mindig izgalmat okoz felületeinek változatossága, folyamatosságai és megszakítottsága, mellyel a nyugalom és izgalom ugyancsak együttes érzetét képes kelteni. Mindebben felsejlik a külső és belső forma kapcsolatából is érezhető bezártságérzet, amely – mint a művésznő is nyilatkozta – „mindig jelen volt a munkáimban. Talán abból adódott, hogy a tanári feladataimból adódó lekötöttség miatt eléggé elszigetelten, a világtól elzártan tettem a dolgomat”.
Vida Zsuzsa üvegszobrai, vastagfalú öblösüvegei inkább – a hagyományos terminológiához közelítve – kisplasztikák, melyek majdnem mindig megmaradnak a kézbefoghatóság dimenzióinál, méreteinél. E műveiből látunk ma itt egy igen erős válogatást. Munkái folyamatosan rendkívül anyagszerűek, bensőségesek, ugyanakkor sokféle módszerrel – csiszolással, homokfúvással, savazással – él. Kerényi Ferenc kollégája, jeles irodalomtörténész jogosan nevezte őt az üveg poétájának. Vida Zsuzsa költőiségét erősíti a folyamatosan jelen lévő fényjelenségek szuggesztív és intenzív alkalmazása és a néha szinte misztikus transzparencia jelenléte, színalkalmazásainak rétegzett fátyolosságával. A trianoni tragédiára emlékeztető tárgya is e hatásokkal válik meggyőzővé.
A művésznő egy katalógusa előszavában kitűnően foglalja össze művészi törekvéseit, céljait: „Tárgyaim létrehozásában a hagyományok tisztelete, az anyag adta technológiai és technikai lehetőségek maximális megmutatása a meghatározó, úgy a nagy gyakorlatot, odafigyelést követelő munkaigényes, vékony falu, hullámos öblösüvegeimnél, mint a szabadon formázott, pörgetett hutaplasztikáim megformálásánál vagy az embert és mestert próbáló vastagfalú, réteges öblösüvegeim elkészítése során.”
Ugyanakkor itt a Galéria 12-ben ma nagy jelentőséget kapnak festményei, melyek üvegművészi tevékenységével szimultán módon születtek meg, jellemzően mindig erős, valóságos, természeti élmények alapján. A képek visszafogott színértékei harmóniában vannak üvegtárgyai hatásosan szuggesztív színkaraktereivel.
Öröm és egyedi bemutatkozás ez a mai, melyhez szeretettel gratulálunk.
2022. február 14.
Feledy Balázs
