Angyalok üdvözlete- karácsonyi közös kiállítás

Kiállító művészek:

Miruljoba Gendova, Károlyi András,, Németh Andrea, Tóth József Füles, Rainer Péter, Vida Zsuzsa, Kádár Katalin, Orient Enikő, Máger Ágnes, Aknay Tibor, Borza Teréz, Makkai Márta, Szamos Iván, Maczkó Erzsébet, Láng-Miticzky Katakin, Angyal Júlia, Széchy Bea, Holló Katalin, Székács Zoltán, Vizy László, Vörös Valéria, Véghseő Klára, Donáth Lajos

     

   


2023-as naptárunk

 

 

Láng-Miticzky Katalin textil kiállítása

     


       


https://www.hegyvidekujsag.hu/download.php?docID=85397

 Újságcikk olvasható megnyitóról a 11. oldalon


Angyal Júlia kiállítása – Felértékelődött a szeretet ereje – újságcikk a 11. oldalon

https://www.hegyvidekujsag.hu/download.php?docID=85250


ÁR&ÁS A GRAFIKÁS – PORTRÉFILM ÁRENDÁS JÓZSEF

https://www.mma-tv.hu/mma-tv/-/video/1694445/ar-as-a-grafikas-%E2%80%93-portrefilm-arendas-jozsef-grafikusmuveszrol-elozetes

  A portréfilm arra keresi a választ, hogy milyen a rajzban gondolkodó szintetizáló ember, aki mindig éppen azt a néhány vonalat találja meg, amelyben az adott téma lényegére ismerhetünk. (MMA 2022)
A portréfilm bemutatója 2022. október 30-án 14.35-kor lesz az M5 csatornán.


Ars Sacra – Kapcsolódások


Kiállító művészek: Borza Teréz / Hayde Tibor /  Aknay Tibor / Angyal Júlia / Donáth Lajos / Károlyi András / Magyar Gábor / Maczkó Erzsébet / Láng Miticzky Katalin / Orient Enikő / Pálos Anna / Kádár Katalin / Makkai Márta / Rainer Péter / Holló Katalin / Pató Károly / Széchy Bea / Vida Zsuzsa / Vizy László / Vörös Valéria / Véghseő Klára / Szamos Iván

Újságcikk olvasható a Hegyvidék újság a 9. oldalon

https://www.hegyvidekujsag.hu/download.php?docID=85103


       


Trianon 100+ vándorkiállítás Esztergomban – képek a kiállításról


Nyár-Zene-Tánc képzőművészeti kállítás

 


Kiállító művészek:
Borza Teréz, Németh Andrea, Széchy Bea, Kádár Katalin, Láng-Miticky Katalin, Vida Zsuzsa, Kapolyi Márta, Véghseő Klára, Ruttka Andrea, Orient Enikő, Holló Katalin, Maczkó Erzsébet,  Székács Zoltán, Vizy László, Rainer Péter, Tóth József Füles, Károlyi András, Donáth Lajos, Szamos Iván
Zenéltek: Réman Zófia fuvolán, Szkibó Gergő gitáron

ZeneIMG_4031

Portékat Aknay Tibor készítette

A Hegyvidék újságban olvasható cikkek:
Közös nyári kiállítás a Galéria 12-ben. Nyár-Zene-Tánc a 10. oldalon “A temészet mint ihletforrás”
Borza Teréz kiálltása a Műcsarnokban 11. oldalon “A fény az én társszezőm” 

https://www.hegyvidekujsag.hu/download.php?docID=84051


  

         

Tóth József Füles – Utirajzok pikantériából


https://photos.app.goo.gl/8nVgZoqEZdCfWU6N8

Tahin Gyula fotósorozata a megnyitóról a fenti linkről elérhető

Újságcikk a 9. oldalon olvasható

https://www.hegyvidekujsag.hu/download.php?docID=83584



Június

Borza Teréz kiállítása a műcsarnokban

Hegyvidek 2022-14 07-12 [11. oldal]


Orient Enikő – Prokop Péter Díjat kapott


TRIANON misziós vándorkiállítás


Széchy Bea – Munkácsy Díj – Hegyvidék Galéria

 

Véghseő Klára – Belső és Külső terek


Hegyvidék újságban megjelent cikk

AZ ANYAGI ÉS SZELLEMI VILÁG EGYSÉGE

2022. 05. 18.

Régebbi és újabb műveiből ad ízelítőt Véghseő Klára a Galéria 12 Kiállítóhely, Kávézó és Borbárban rendezett kiállításán. A festőművész negyvenhat éve él a Hegyvidéken, alapító tagja az immár tizenhárom éves Galéria 12 Egyesületnek, és nem először mutatkozik be itt. A Belső és külső terek című tárlat megnyitóján Szepes Hédi művészettörténész a betegsége miatt nem tudott személyesen részt venni, a műveket méltató szövegét Borza Teréz, a Galéria 12 Egyesület elnöke olvasta fel.

Véghseő Klára következetesen halad a maga alkotói világában, újabb és újabb figyelemre méltó eredményeket felmutatva. Egyéni felfogású képeinek rögzítését egy-egy meghatározó motívum, élmény inspirálja. Művészetében a figuratív és a természetelvű kifejezés egyidejűleg van jelen. Szabadon kalandozik a kifejezésmódok, stíluskategóriák, formarendek között a festői szemlélet, a nyelvezet könnyed váltogatásával. Festői fantáziája szabadon szárnyal – emelte ki Szepes Hédi.Az_anyagi_es_szellemi_vilag_egysege1

A Képzőművészeti Szakközépiskola elvégzése után, 1971 és 1977 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán festő és tanári szakon végezte tanulmányait Véghseő Klára, aki Birkás Ákost és Sarkantyu Simont tartja mesterének. 1983 óta számos hazai és nemzetközi kiállításon szerepelnek művei, művésztelepeken vett részt itthon és külföldön. Mélyen érző szívvel, de logikusan gondolkodó értelemmel él a világban, alkotói pályája mellett nagy lelkesedéssel tanít, gyerekeket oktat, és vezeti be őket a képzőművészet rejtelmeibe, „csodaországába.” Otthont teremtő asszonyi és anyai világban teljesedett ki művészete, fenntartva és növelve fogékonyságát, a szublimálás képességét, belső erőinek sűrítését – fogalmazott a művészettörténész.

A Galéria 12-ben tizenhárom képét láthatjuk, ezek közös jellemzője, hogy valamennyin áttöri a dimenziók határát, hogy minél teljesebben jeleníthesse meg az anyagi és szellemi világ egységét. Természetelvű alkotásai, tájábrázolásai – például az Átvonuló felhő, a Muravidék, az Óbuda – a látott valóság leképezéséből indulnak ki, bensőséges hangulatú, atmoszférikus kisugárzású kompozíciókká alakulnak.

Érezhető, hogy az elvonatkoztatás képvilágában megszabadul az ábrázolás konvenciójának nyűgétől, és a határtalanság szabadságával dolgozhat. Két világ, egyrészről a természet valós formáinak szeretete, másrészről az elvont formák vonzása él benne, és ezek az élményeivel keveredve egy szimbolikus-absztrakt egységgé állnak össze. S hogy mivel éri el ezt az egységet? Az atmoszféra egysége révén, felhasználva az impresszionizmus „fényesítését” és a posztimpresszionizmus tanulságait. Különösen megragadók a ragyogó kolorittal, érzékeny festőiséggel megoldott tájképei, amik egyben többjelentésű költői képek is.

A művészt izgatja a figurák megjelenítése, szereti figyelni a tömeget. Figurális festményei felülnézetből ábrázolják a különböző helyszíneken megjelenő embereket. Ahogy ő maga fogalmaz: „Festés közben barátságot kötök velük, szeretettel ábrázolva egyéniségeiket. A változatos helyszínek más és más viselkedést diktálnak az embereknek. Az elhidegült »elektronikus« kapcsolatoktól az irodai munkán keresztül a presszókig, az ablak előtt magányosan álldogáló női figuráig – sajátos élményeim.”

Szepes Hédi felhívta a figyelmet arra is, hogy a felületi nézet érzékiségét kihasználva egyes képeken a festő előszeretettel játszik a figuráció és az absztrakció közötti vékony határral, vagy éppen a kettő közötti átmenettel. Szereti rögzíteni a mozgásban megragadott pillanatot. Képes arra, hogy érzékelhetővé tegye a tünékenység és a maradandóság, az egyediség és az általánosság átmeneteit. Az időbeliség és a tőle elválaszthatatlan mozgás és mozdulatlanság képi megjelenítését úgy oldja meg, hogy figyelmünket a formai megoldásokról a belső tartalom felé irányítja.

A művészettörténész kitért Véghseő Klára ipari komplexumokról – Kotróhajó, Rendezőpályaudvar, Átjáró – festett képeire, amikről nagy lelkesedéssel beszélt maga a művész is. Elárulta például, hogy már egyetemi évei óta vonzzák a hajók, a pályaudvarok világa. Képeit a belső kényszer hozza felszínre, amelyet tudata kontrollál az alkotás folyamatában. Gomolygó színfoltok – mintha az impresszionista kifejezések hadakoznának a geometrikus formaképzéssel, illetve a két festői nyelv érzékeny szintézise születne meg.

Véghseő Klára sokoldalú tehetségét, egységes útkeresését, kísérletező kedvét is méltatta Szepes Hédi. Felhívta a látogatók figyelmét az alkotó feltűnően fejlett színérzékére, a képi felületeket elrendező hajlamára és nem utolsósorban mondanivalója tartalmára, tematikai találékonyságára.

A családias hangulatú megnyitón a festő unokája, a kisiskolás Ranvig Kamilla csengő hangjával örvendeztette meg az egybegyűlteket. Nyitányként Halász Judit Mit tehetnék érted című dalát, végezetül pedig a Gyönge nád című népdalt énekelte el.

SzD


 

 

        

HÚSVÉT FÉNYE


Újságcikk a 10. oldalon olvasható – https://www.hegyvidekujsag.hu/download.php?docID=82497


  1. Borza Teréz  /  2. Szamos Iván  /  3. Vörös Valéria  /  4. Székács Zoltán

  1. Vízy László  /  2. Miroljuba Gendova  /  3. Tóth József Füles

 1. Vén Zoltán  /  2. Károlyi András  /  3. Makkai Márta


  1. Orient Enikő  /  2. Angyal Júlia  /  3. Kádár Katalin

 

  1. Láng-Miticzky Katalin  /  Aknay Tibor

 

  1. 2. 3. Donáth Lajos  /  4. Magyar Gábor

 

1. Rainer Péter, Maczkó Erzsébet,  Donáth Lajos  /  2. Aknay Tibor, Vida Zsuzsa  /  3. Székács Zoltán, Borza Teréz, Donáth Lajos


  1. Kókay Krisztina, Vida Zsuzsa, Donáth Lajos  /  2. Németh Andrea  /  3. Magyar Gábor

 


Székács Zoltán kiállítása – Artézi Galéria

KÉPKERETEK – Székács Zoltán festőművész kiállítása az Artézi Galériában – “… Székács művei sajátos térstruktúrát követnek, mondhatnánk, saját világának térképeit rajzolja meg. Formái többnyire szabálytalan négyzetek földszerű, vagy egyéb anyagokból építve, amelyeket belehelyez konstruált világának egy-egy szeletébe. …” – Németh Géza
http://Szekacs-Zoltan-Artezi.owl.hu erről a linkről végig nézhető a kiállításról készült fotóanyag
 Exhibition of painter Zoltán Székács in Artezi Gallery – April 9, 2022 


RUTTKA ANDREA – Klebelsberg Kultúrkúria 

Vida Zsuzsa – Szín és forma a fény vetületében


Újságcikk olvasható a 11. oldalon – https://www.hegyvidekujsag.hu/download.php?docID=81668



Vida Zsuzsa  –  Szín és forma a fény vetületében 

Öröm, hogy ismét együtt van a Galéria 12 közössége, ráadásul egy – szó szerint – felfrissült, megújult térben. Külön izgalmat ad a mai alkalomnak, hogy Vida Zsuzsa, aki évek óta folyamatos kiállítója és résztvevője a csoportos kiállításoknak, ezúttal először rendez önálló tárlatot itt. Már felfigyelhetünk a kiállítás címére, amely összetett látvány élményt előlegez meg, s különös a meghívón a művésznő szakmai megjelölése, mert azon szerepel az üvegművész, az okleveles festő és az üveg képzőművész meghatározás is. E terminus technicusok kapcsolatban is vannak egymással, de egyrészt jelzik, hogy ezúttal a kiállító ki is lép az üveg művészi tartományaiból, másrészt arra is utal, hogy Vida Zsuzsa üvegművészi munkássága immár üvegszobrászat, vagyis kifejezetten képzőművészeti karakterű alkotómunka, noha a technika hagyományos. Így lesz a látvány igen összetett és egyedi.
Vida Zsuzsa a kortárs magyar üvegművészet immár megkerülhetetlen személyisége, aki azonban, függetlenül attól, hogy évtizedek óta a magyar üvegművészet élvonalbeli alkotója. Vida Zsuzsa elmúlt évtizedekbeli üvegművészeti törekvései mindig is érintkeztek a plasztikai szándékokkal, sőt ezek konkrét művekben manifesztálódtak, így tehát egy effajta tematikában fontos felvillantanunk munkássága értékeit. Másodsorban: életében máig hatolóan meghatározó, hogy felsőszintű tanulmányait nem Magyarországon, hanem – az akkori – Csehszlovákiában, Prágában végezte. Sőt, még visszább is kell lépnünk az időben, mert identitását erőteljesen befolyásolta, hogy Rév-Komárom szülötte. Álljunk is meg itt egy pillanatra, s időzzünk el egy kicsit életútja sajátosságain. A családnak a háborút követően 1947-ben – finoman szólva – el kellett hagynia szülővárosát, tényszerűbben: kegyetlen gyorsasággal kitelepítették őket (három napot adtak a város elhagyására) -, de annak déli oldalára később vissza tudtak telepedni. Vida Zsuzsa 1956-ban általános iskolásként már a komáromi képzőművész kört látogatta, ahol tanára Angyal Kálmán és sorra-rendre arat rajzverseny sikereket, s persze festő szeretne lenni… Ennek évtizedekkel később jelentősége is lesz, például épp e mai kiállításon is.
Sorsszerű azonban, hogy amikor 1958-ban felvételt nyer a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba, akkor az üvegszakra kerül, ahol a XX. századi magyar üvegművészet egyik megteremtője, kimagasló alkotószemélyisége: Báthory Júlia (1901-2000) tanítványa lesz, aki az ottani üvegszak vezetője, de a szakma megszerettetése és ismeretei elmélyítése miatt máig is hálával gondol Szabó Gyula szakoktatóra. Kitűnő rajztanára is van Újváry Lajos személyében. A középiskolás évek alatt megerősödik hivatástudata és érettségije után ösztöndíjat nyert el a Prágai Iparművészeti Főiskolára, ahol egy nyelvtanulási időszak után 1963 és 1969 között két jeles alkotó, Stanislav Libensky és Karel Vanura tanítványa. Figyelemreméltó, hogy Prágában az Iparművészeti Főiskola e szakán festőképzés, szobrászképzés is folyt, ez utóbbi vastag öblösüveg csiszolásával, öntésével, de a fiatal növendéket tulajdonképpen glypticára vették fel (művészi tárgy alkotása kemény anyagokból), ahol szobrászok oktatták. A prágai képzés tehát a képzőművészet oldaláról közelített az üvegművészethez és nem a design irányából. Tanulmányait követően Vida Zsuzsa jogosan állítja: „Az üveg minden emberi érzés kifejezésére alkalmas”.
Vida Zsuzsa hazatérése után, volt tanára, Báthory Júlia meghívására, néhai alma matere, a budapesti művészeti szakközépiskola üvegszakosztályára került tanárnak, melynek vezetését 1970-ben át is vette. Valószínűleg egyedülálló a magyar művészetoktatásban, hogy – kisebb megszakításokkal – több mint négy évtizeden át oktatója, majd vezetője e szaknak, s mindezzel együtt vált jeles tervezővé.
Plasztika iránti vonzalma igen korai, mert már a prágai főiskolás évek alatt készített figurális térrácsot, de persze ugyanezen években már díjat nyert hőálló üveg-fém teáskészletével is. Kiállításon is hamar jelentkezett, diplomaszerzését követően. 1970-ben már önálló kiállítás keretében bemutatta üveg és üvegablakterveit. A mai kiállításon is tondó formájú munkái e kezdeti időszakra csatolnak is vissza.
A művésznőt pályája kezdete óta egyszerre vonzotta a funkcionális üveg világa és az üvegszobrászat, az úgynevezett stúdió üveg, s az idő előrehaladtával egyre inkább azt érzékeljük, hogy szuverén mondandója, a mindig különleges és egyedi technikájú plasztikák kerülnek előtérbe. A hetvenes évek második felében megszületnek dámái, pontosabban Dáma sorozata, amely finom, légies formálásával leginkább a figurális kisplasztika naturáliájából elszakadó (kiszakadó!) játékosságával jelentett eredeti színfoltot a magyar üvegszobrászatban, anyagában színezett, finom megoldásokkal.
Ugyanakkor már ebben az időszakban végképp ki is lép a figuralitásból, s sorra születnek meg élénk képzelőerőről, s bravúros technológiaalkalmazásról tanúskodó munkái.
A nyolcvanas évektől is – immár szinte folyamatos állandóssággal – plasztikáinál, átlátszó öblösüvegeinél determináló a kör és gyűrűforma. Jelezhetné ez a funkcionális üveghez való kötődést is, de ugyanakkor e munkáinak különleges értéke, hogy végképp esztétikai minőségeket hordozó művekként állnak előttünk. Mivel e formák önmagukba visszatérő jelek, az egység, valamiféle abszolútum, tökéletesség jelképeiként is felfoghatjuk őket. A kilencvenes években bizonyos agresszív lenyomatok érezhetők plasztikáin. Ezzel együtt mindig izgalmat okoz felületeinek változatossága, folyamatosságai és megszakítottsága, mellyel a nyugalom és izgalom ugyancsak együttes érzetét képes kelteni. Mindebben felsejlik a külső és belső forma kapcsolatából is érezhető bezártságérzet, amely – mint a művésznő is nyilatkozta – „mindig jelen volt a munkáimban. Talán abból adódott, hogy a tanári feladataimból adódó lekötöttség miatt eléggé elszigetelten, a világtól elzártan tettem a dolgomat”.
Vida Zsuzsa üvegszobrai, vastagfalú öblösüvegei inkább – a hagyományos terminológiához közelítve – kisplasztikák, melyek majdnem mindig megmaradnak a kézbefoghatóság dimenzióinál, méreteinél. E műveiből látunk ma itt egy igen erős válogatást. Munkái folyamatosan rendkívül anyagszerűek, bensőségesek, ugyanakkor sokféle módszerrel – csiszolással, homokfúvással, savazással – él. Kerényi Ferenc kollégája, jeles irodalomtörténész jogosan nevezte őt az üveg poétájának. Vida Zsuzsa költőiségét erősíti a folyamatosan jelen lévő fényjelenségek szuggesztív és intenzív alkalmazása és a néha szinte misztikus transzparencia jelenléte, színalkalmazásainak rétegzett fátyolosságával. A trianoni tragédiára emlékeztető tárgya is e hatásokkal válik meggyőzővé.
A művésznő egy katalógusa előszavában kitűnően foglalja össze művészi törekvéseit, céljait: „Tárgyaim létrehozásában a hagyományok tisztelete, az anyag adta technológiai és technikai lehetőségek maximális megmutatása a meghatározó, úgy a nagy gyakorlatot, odafigyelést követelő munkaigényes, vékony falu, hullámos öblösüvegeimnél, mint a szabadon formázott, pörgetett hutaplasztikáim megformálásánál vagy az embert és mestert próbáló vastagfalú, réteges öblösüvegeim elkészítése során.”
Ugyanakkor itt a Galéria 12-ben ma nagy jelentőséget kapnak festményei, melyek üvegművészi tevékenységével szimultán módon születtek meg, jellemzően mindig erős, valóságos, természeti élmények alapján. A képek visszafogott színértékei harmóniában vannak üvegtárgyai hatásosan szuggesztív színkaraktereivel.
Öröm és egyedi bemutatkozás ez a mai, melyhez szeretettel gratulálunk.

2022. február 14. 

Feledy Balázs